1919-ben nősült, Nádasdi Juliannát vette feleségül. 5 gyermekük született.
1920-ban született meg első gyermekük Péter. 1922-ben Julianna lánya látta meg a napvilágot. István 1924-ben született. Negyedik gyermek Margit 1925-ben érkezett meg. Ötödik, s egyben utolsó gyermekük Sándor 1928-ban született.

Veres Péter a szegénység miatt, valamint elvből sem akarta gyerekeit taníttatni. Az volt az elképzelése, hogy fiai és lányai parasztok lesznek és viszik tovább a parasztság évszázados hagyományait. Azért sem akarta, hogy gyerekei továbbtanuljanak, mert félt, ha a szegény paraszti osztályból kiemelkednek, akkor urakká válnak.

A szülők és az 5 gyermeken kívül Veres Péterékkel élt még az író korán megözvegyült édesanyja is.
1937-44 között sorban jelentek meg munkái. 1937-ben a Számadás.
1937-44 között politizált, írt és gazdálkodott. A 30-as évek közepétől egyrészt a munkából, másrészt az írói tiszteletdíjból földeket kezdett el vásárolni, hiszen nagy volt a család. Édesanyjával együtt ott voltak nyolcan.

1935-ben meg tudta vásárolni a házukkal szemben lévő telket házzal együtt. Ezzel családja önálló ingatlanhoz jutott.
1944 végére már 10 hold saját földdel és 6 hold bérlettel rendelkezett. Mintaszerű gazdaságot vitt. Ahhoz, hogy ilyen magas szinten gazdálkodott, nagyban hozzájárultak cselédi évei alatt szerzett tapasztalatai, s ehhez társult olvasottsága is.
1945-ben Debrecenben a Nemzeti Paraszt Párt elnökévé választották. Egyidejűleg megszületett a földosztással kapcsolatos törvény. A koalíciós pártok és vezetők Veres Pétert kívánták a Földbirtokrendező Tanács elnökének. Az ő irányításával történt meg Magyarországon a földreform az 1945-46-os években.

Az 1945-ös választások után a Nemzeti Paraszt Párt is bekerült a Parlamentbe. Az üresen maradt építési és közmunkaügyi tárca vezetésére kérték fel. Nem szívesen, de elvállalta.
Veres Pétert és a körútjait óriási és lelkes tömeg fogadta országszerte.
Úgy nézett ki, hogy a Nemzeti Paraszt Párt egy jó középpárttá lesz.
Az 1947. augusztus 31.-én következett újabb választáson a Paraszt Párt ugyan növelte képviselőinek számát, de nem úgy, mint ahogy a választások előtti népgyűlések mutatták.

A Paraszt Párt a pótképviselőkkel együtt 43 képviselővel jutott be a Parlamentbe. Veres Pétert jobbról-balról nagyon sokan elmarasztalták, mert elvállalta a honvédelmi tárcát. A Nemzeti Paraszt Párt hiába próbálta már 1945-ben is megszerezni a földművelésügyi tárcát, nem kapta meg, soha nem kapta meg.

Az 1950-ben megjelent Próbatétel című novellájáért kapta az első Kossuth díját.
A második Kossuth díját az 1951-ben megjelent Pályamunkások című munkájáért kapta.
1954-ben egyhangúlag beválasztották a Magyar Írók Szövetségének elnökévé. 1957-ig volt ennek a szövetségnek az elnöke.
1956-os forradalom és szabadságharc kezdő napján, október 23.-án Petőfi , majd Bem szobránál felolvasta az Írói Szövetség kiáltványát.
Az 56-os szereplése, eseményekben való részvétele miatt fizikai értelemben vett bántódása nem esett.
1957-ben a “Három nemzedék” címmel jelent meg trilógia kötete. Ennek első kötete a Szabadság, második a Szegények szerelme, harmadik pedig a János és Julcsa.

1961-ben átdolgozta és “A Balogh család története” címmel egy kötetben adta ki. Közben megjelent egy Laci című regénye is, melyben az író allegorikusan egy lovat ábrázol. Lényegében Veres Péter a magyarságról, a magyar nemzet sorsáról beszélt a ló történetén, szenvedésein keresztül.
Veres Péter 65 éves korától meglehetősen jelentős súlytöbbletet szedett magára, ami a sok szenvedésben leromlott idegállapotának és meggyengült szívének nem kedvezett.

1970. márciusában súlyos szívinfarktussal szállították a Kútvölgyi kórházba. Az orvosok a klinikai halál állapotából hozták vissza.
1970. április 16.-án, csütörtökön reggel 8 órakor meghalt. A súlyos szívrohamot és a tüdőgyulladásból származó tüdőembóliát legyengült szervezete már nem bírta ki. Szellemi frissességét életének utolsó pillanatáig megtartotta.
1970. április 22 .-én a Mező Imre temetőben helyezték örök nyugalomra. A ravatalánál a legmegrázóbb búcsúztatót barátja és harcostársa Illyés Gyula mondta.

Halála előtti utolsó napjaiban azt mondta feleségének: “Kettőt félek itt hagyni, téged Juliskám, meg ezt az árva kis Magyarországot”.